Kapu az ismeretlenbe - 2. rész

       – Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat – egy amerikai férfi hangját lehetett hallani a hangszóróból. Nagyon izgultam, mert ez volt az első űrutazásom. A négy társammal együtt az űrhajó egyik nagyobb kabinjában voltam. Mi öten el voltunk választva egymástól. A testünk köré vizet engedtek, miután hatott a korábban bevett altató hatása. Hamarosan, a kilövést követően a teremben a hőmérséklet automatikusan átállítódik -20 °C-ra. A körülöttünk lévő víz megfagy és hibernálódunk egy évre. Mikor már az Alfa Centauri közelében leszünk, magától be fog kapcsolni egy fűtőberendezés és szobahőmérsékletet biztosít majd a teremben. Ekkor fogunk felébredni és kiolvadni. – Öt, négy, három, kettő, egy. Kilövés! – az űrhajó lassan felemelkedett, a több ezer tonnás csoda elhagyta a Föld felszínét. Nem sokkal később már a Föld légköréből is kijutott. Az űrben a motorját atomrobbanások hajtották és iszonyatos sebességgel haladt. A jármű három nagyobb részből állt. A motorház volt a legnagyobb, ehhez kapcsolódott az a rész, amelyben mi is voltunk. Ezt felosztották kisebb-nagyobb termekre. Legelöl pedig a vezérlőpult helyezkedett el. Amíg hibernált állapotban voltunk, az űrhajó robotvezérléssel működött. Ilyen környezetben utaztam társaimmal az űr sötétjében. Fellövéskor tudtam, hogy innen már nincs visszaút!

       Az utazásunk valódi célpontja nem a fényes Alfa Centauri, hanem a hármas csillagrendszer legkisebb tagja, a Proxima Centauri vörös törpe. Indulásunk előtt nagyjából fél évvel felfedeztek a Proxima Centauri lakható övezetében egy bolygót. Az égitest körülbelül tized akkora, mint a Föld. A felszínén nagy valószínűséggel víz is található. Sőt még az is elképzelhető, hogy egy Földön túli civilizációkra bukkanunk! Ennek a rejtélyes exobolygónak nem adtak nevet, hanem csak egy számokból és betűkből álló kódot, mint ahogy azt az újonnan felfedezett égi objektumoknál szokás.

       Egy éven át mélyen aludtam jégbe fagyva. Egyik nap egy szülőszobát láttam, máskor pedig egy kislányt, aki sétál a szoknyájában Miami tengerpartján. Láttam a régi barátaimat, a mozgalmas utcákat, a sárga iskolabuszokat. Rám mosolyogtak a szüleim és a testvéreim. Megjelentek előttem a gimis évek, a foci, a pom-pom, a sztárok. Végül az egyetem és Erick. Egy év alatt lepörgött előttem az egész addigi életem. Minden, amit feladtam egyetlen nagy célért. Egyszer csak felnyitottam a szemeimet. Arra ébredtem, hogy szívják el a berendezések a kabinomból a vizet. A bőröm még mindenhol nedves volt. A kabin falából jött egy kis meleg levegő, ami megszárított. Olyan frissnek éreztem magam, mint életemben még soha. A lemerevedett végtagjaimat újra megmozgattam. Mintha újjászülettem volna. Kiléptem a terembe és észrevettem a többieket. Mindannyian beszélgettek. Kiderült, hogy nem csak egyedül én álmodtam vissza az egész életemet, amikor egy éven keresztül aludtam, hanem velem együtt mindenki a hajón. Érdekes egybeesés.

Még volt néhány hetünk a cél eléréséhez. Ezt az időt arra szántuk, hogy megszokjuk az új környezetet és egymást. Furcsa volt belegondolni, hogy nagy valószínűséggel az életem hátralevő részét csak ennek a négy embernek a társaságában fogom eltölteni. Meglehetősen nagy az esélye annak, hogy nem fogunk tudni visszatérni a Földre. Lelkiekben egy teljesen új világ befogadására is fel kellett készülnünk. Bevallom, hogy erős honvágyam volt. Néha magányra is vágytam, ilyenkor a vezérlőterem ablakából bámultam a világűrt. A személyzet tagjai közül mindenkit kedveltem, legjobban a rajtam kívüli egyetlen nővel a hajón, Lisával barátkoztam össze.

       Egyik nap a többiekkel a teremben ültünk, amikor Lisa a vezérlőpult mellett elkiáltotta magát.

– Emberek! Találtam egy eddig fel nem fedezett bolygót! – Erre mindannyian felpattantunk az asztaltól és átrohantunk a vezérlőpult termébe. Először nem tudtuk hová tenni a fejünkben Lisa mondatát. Amikor odaléptünk a vezérlőpultnál lévő ablakhoz, egy sárgásbarna égitestet pillantottunk meg, ami kicsit hasonlított a Jupiterhez.

– Nézzétek! – ismételte magát Lisa – Ez egy új bolygó! Hiszen az a bolygó, ahová készülünk ennél sokkal kisebb és kékes színű. Ez viszont teljesen más.

– Csodálatos felfedezést tettél Lisa! – veregettem meg a vállát boldogan.

– Valóban új dolgot fedeztél fel – mondta Adam – Viszont gyanítom, hogy te nem egy exobolygót vettél észre, hanem egy barna törpét.

Ezután Adam igazolta is a feltevését. Egy számítógép segítségével képeket készített az égitestről, majd ezeket kinagyította.

– Lisa, nézd csak meg jobban! – folytatta – Ennek az égitestnek van saját fénye is és nem csak egy csillag fényét veri vissza. Igaz, hogy a mérete egy csillaghoz képest elég csekély, viszont ha csak egy egyszerű bolygó lenne, nem lenne saját fénye.

       Amit találtunk, az valóban egy barna törpe volt. Még hozzá egy egészen apró. A barna törpék tömege túl kicsi ahhoz, hogy létrejöjjön bennük hidrogén-hélium fúzió, hogy csillagok lehessenek. Fényükkel nem adhatnak életet és meleget bolygóknak. Barna felszínükön csak halvány fény pislákol. Észrevehetetlenek a Földről nézve a csillagok között, láthatatlanok a sötét éjszakában. Még meg sem születtek, de máris haldokolnak.

       Mondanom sem kell, hogy hatalmas tudományos felfedezést tettünk, mely szerint nem a Proxima Centauri a Naphoz legközelebbi csillag, hanem ez az eddig ismeretlen barna törpe. Nekünk, csillagközi asztronautáknak elsősorban az volt a feladatunk, hogy az Alfa Centauri csillagrendszerről küldjünk információkat a Földnek. Természetesen kutatásunk középpontjában a Proxima Centauri körül keringő Föld-típusú bolygó állt. Az Adam által tervezett űrhajónkról az információküldés rendkívül gyors volt. Az általunk sugárzott üzenet innen a Naprendszerbe pár hét alatt eljutott, pedig néhány évtizeddel ezelőtt ez a művelet akár nyolc évig is eltarthatott volna. A Földről egy ugyanilyen szerkezettel veszik a jelünket és sugározzák vissza a választ. Még további adatokat gyűjtöttünk az újonnan felfedezett barna törpéről, délután pedig jeleztünk a Földnek. Hihetetlen, hogy még el sem értünk az úticélunkat, de máris mennyi meglepetéssel szolgálhatunk az anyabolygónknak.