Kapu az ismeretlenbe - 11. rész

 Három év után most először szóltam bele a kaputelefonba. Annak a háznak a kapujában álltam, ahol Erick lakása is van. Az űrutazásom előtt egy évvel költöztünk össze, így én is itt laktam. Mióta visszatértem a Földre, a szüleimet már meglátogattam. Ericknek viszont nem szóltam az érkezésemről, mert meglepetésnek szántam. Kis híján sokkot kaptam, amikor egy fiatal nő szólt bele a kaputelefonba.

– Igen. Ki az?

– Carrie vagyok. Erick egy régi barátja – hazudtam.

– Pont jókor jött, mivel Erick nemrég ért haza a munkából. Egész nap nem volt itthon, most kicsit fáradt. De azért jöjjön fel, meghívjuk egy kávéra!

– Köszönöm.

Zaklatottan szaladtam fel a lépcsőn. A harmadik emeletig meg sem álltam. Ericknek már más barátnője van, akivel össze is költözött! Eltelt három év, mégis mi másra számíthattam volna? Már semmi sem olyan, mint régen.

Mikor felértem, bekopogtam. Erick új barátnője nyitott ajtót. Magas, hosszú-göndör hajú, világoszöld szemű nő volt. Igen szép, szebb, mint én. Tehát őt szereti helyettem. Azt is hamar kiszúrtam, hogy a nő gyereket vár. Már egész szépen gömbölyödött a hasa, úgy a negyedik hónapban lehetett. Bekísért a konyhába. Erick az asztalnál ült, és végignézett rajtam.

– Carrie, téged mi szél hozott ide? – kérdezte csodálkozva. Kínosnak éreztem a helyzetet.

– Hazajöttem a világűrből. Nyolc fényév után újra itt vagyok! – mosolyt erőltettem az arcomra.

Erick úgy nézett, mintha szellemet látott volna, majd felkelt a székről és nyomott egy-egy puszit az arcomra. Ezután a barátnője lépett oda hozzám, akinek valószínűleg tudomása sem volt arról, hogy én anno évekig együtt voltam Erickkel.

– Helena Moon vagyok – mondta mosolyogva.

– Carrie Rollins – mutatkoztam be.

– Ááh! Maga tagja volt annak az öt főből álló csapatnak, akiket több mint három éve lőttek ki az Alfa Centauri csillagrendszerbe?

– Igen. Először léptük át a Naprendszer határait – jegyeztem meg némi büszkeséggel.

– Néhány éve láttam a tévében, amikor fellőtték az űrhajójukat! Biztosan szenzációs dolgokon mehettek keresztül!

– Hát gyakran kerültünk életveszélybe, de valami csoda folytán mindig megmenekültünk.

– Kaphatok öntől egy autogramot? – Helenában lelkesedést és érdeklődést láttam. Igazából nem láttam benne egy apró hibát sem. Ha nem lettem volna féltékeny rá, akkor még talán meg is kedveltem volna.

– Persze! – az aláírásomat egy jegyzettömbbe kérte. Amióta visszatértem a Földre, sokan kezeltek már úgy, mint egy hőst vagy egy hírességet, mint száz éve Jurij Gagarint vagy Neil Amstrongot.

Nagyjából fél óráig maradtam Ericknél. Közben Helena mindenféle kérdéssel bombázott az űrhajónkkal, az exobolygóval és a volarokkal kapcsolatban. Szívesen válaszoltam neki. Sok újságíró meginterjúvolt már a csillagközi utazásom miatt, de egyikünknek sem sikerült teljesen hitelesen és kézenfekvően elmesélnem azt, amin keresztülmentem. Talán nem is lehetséges szavakba önteni, ezt át kell élni!

Miután elbúcsúztam Helenától, Erick felajánlotta, hogy kikísér engem. Nem sokkal azután, hogy kiléptünk a lakás ajtaján, rögtön a dolgok közepébe vágtam.

– Mennyi ideje vagytok együtt Helenával? – kérdeztem.

– Úgy másfél éve – én is akkoriban kezdtem el testi kapcsolatot folytatni odakint Pabloval, de ezt természetesen nem említettem meg neki.

– Kedves nő. Terveztek esküvőt?

– Igen, a következő hónap végén fogunk összeházasodni.

– Remek hír. Helena biztosan izgatott lehet emiatt.

Mindketten éreztük, hogy egy sablonos beszélgetést folytatunk. Úgy beszéltünk egymáshoz mintha csak barátok vagy régi ismerősök lennénk. Holott az igazság az, hogy több év tartalmas kapcsolaton vagyunk túl. Némán léptünk le minden egyes lépcsőfokról. Amikor már a ház elé értünk, csak akkor szólalt meg Erick.

– Carrie...

– Igen?

– Én téged akartalak elvenni.

– Erick, az már számomra a múlt.

– Helena számomra nem olyan, mint te. Még nem késő visszacsinálni az egészet, mert ő még nem a feleségem. Elvileg még szabadon kiléphetek a kapcsolatból.

– Miután úgy tűnt, hogy örökre kimegyek a világűrbe, ott volt előtted a választási lehetőség, hogy szeretnél-e más nőt vagy sem? Te pedig így döntöttél. Egyáltalán nem lenne helyes, ha most miattam elhagynál egy várandós nőt! – ő még mondott volna valamit, de leintettem egy éppen arra járó taxit és otthagytam. Eddig négy fényév távolság volt közöttünk, most viszont végtelen. 
Hiába jöttem vissza a Földre, minden megváltozott. Új életet kell kezdenem. Egyelőre még nem tudom, hogy mi fogok tenni, de az biztos, hogy a régi életfilozófiámat nem fogom magam mögött hagyni. A jövőben sem fogom a világ normáit követni. Leszek őrült feltaláló, csillagközi utazó, vagy bármi, ami eddig még senki sem volt. Egy másik csillagrendszerbe is úgy jutottam el, hogy mertem nagyot álmodni. Csak az emberi normáktól, szokásoktól, és elvárásoktól elrugaszkodva tudtam eddig is hatalmas álmokat megvalósítani. Mertem hinni a lehetetlent. Attól, hogy még valami eddig soha nem történt meg, a jövőben bármelyik pillanatban a legtermészetesebb dologgá válhat.

Folytatása következik az Üzenet a múltból című történetben!