Kapu az ismeretlenbe - 9. rész

      Másnap hajnalban lopóztunk vissza az űrhajóhoz, mert egész éjjel a parton aludtunk. Nem derült ki, hogy este kerestek-e minket, mert egy hírrel fogadtak.

     – Érkezett egy nem túl pozitív üzenet a Földről. Legalábbis nézőpont kérdése, hogy pozitív-e vagy sem – mondta Adam – Nézzetek a képernyőre!

     – Tisztelt asztronauták! – olvastuk – Megkaptuk a rengeteg információt az exobolygóról, amit küldtek. A volarok még fényképről nézve is csodálatos lénynek tűnnek. Büszkék lehetnek magukra, amiért ilyen könnyen kapcsolatot teremtettek velük. Látván, hogy az ember számára lakható a bolygó, és hogy az ottani élőlények sem jelentenek számunkra veszélyt, újabb embereket küldünk a Proxima Centauri bolygórendszerébe. Lakótelepeket fognak építeni az érkezők. A Föld túlnépesedett területeiről: Kínából, Indiából és Afrikából fogunk ide fokozatosan áttelepíteni embereket. Kísérletezni fogunk földi gyümölcsök és zöldségek termesztésével is az exobolygón. Be kívánunk népesíteni egy Naprendszeren túli területet. Az új termőföldekkel és lakóterületekkel éhező és hajléktalan embereken segítenünk majd. Nagyjából egy év múlva fog az újabb űrhajó a Proxima Centaurihoz érni. Üdvözlettel: a NASA.

     Pár perces csend következett, miután elolvastuk az üzenetet. Egyikünk sem örült igazán a hírnek. Az végül is jó, hogy ellátjuk a Föld szegényeit lakóhellyel és étellel. Viszont ahhoz, hogy házakat építsünk ezen a bolygón, vagy hogy termőföldeket hozzunk létre, ki kellene irtani az itteni erdők nagy részét. Hol élnének akkor a volarok és a többi élőlény? Ugyanaz a dilemma áll fenn, mint a Földön. Az emberiség már nem csak a saját bolygóján fogja pusztítani más élőlények élőhelyeit, hanem egy másik Naprendszer életébe is belerontunk. Az ember most is a saját, önző érdekeit nézi.

     Az újkor hajnalán, miután Colombus felfedezte Amerikát, az Újvilág civilizációit sorra igázta le Európa csak azért, hogy neki több aranya és földterülete legyen. Ez már több mint ötszáz éve történt, de még azóta sem változott semmit az emberiség felfogása. „Felfedeztünk egy lakható bolygót, tegyük azt is a magunkévá! Az ottani életformák mit sem számítanak a mi egoista fajunkhoz képest! Döntsünk romba más civilizációkat, csak hogy a sajátunkat emeljük fölé!” A legtöbb ember így gondolkodik a Földön még négy-ötezer év civilizáltság után is.

     Egyedül csak mi jöttünk rá a titokra. Mi, akik elsőként léptük át a Naprendszer határait. Mi tapasztaltuk meg először, hogy milyen egy szinte teljesen idegen világba betekinteni. Nem szólni bele a működésébe és kisajátítani, hanem csak megfigyelni vagy részt venni az életében. Ezek a természetben élő, elsőre primitívnek tűnő volarok tanítottak meg minket az igazságra. A csapattal együtt egy különleges élményben részesültem. Egy másik világba belépni ahhoz hasonló érzés, mint amikor megismersz egy új embert, vagy elköltözöl egy idegen városba. Kaptunk valami újat, ami felbecsülhetetlen. Ezért akarjuk megvédeni a volarokat és a bolygójukat az emberiségtől. Mi már másképp látunk mindent, mint egy egyszerű földi ember. Akár képesek lennénk a saját fajunkkal szembeszállni, hogy megvédjünk egy másikat.

     – És most mit tegyünk? – kérdezte idegesen Lisa.

     – Nem tudom, de ezt muszáj lesz megakadályozni! – felelte Pablo.

     – Szerencsére még van egy évünk gondolkodni azon, hogy mi legyen – mondta Adam.